Elnézést, a csúnya kifejezésekért
____________
Miután vége lett az összes órámnak, amiből nem mindegyiken jelent meg, Malik. Biztosan valahol hátul a suli mögött cigizett, vagy egy másik csaj csókolgatott. Istenem,már megint jön ez a féltékenység...Szóval, miután vége lett az óráimnak lementem és vártam az ajtó előtt Zaynre. Hm, nem tetszik ez hogy Zayn, a Malik sokkal jobban tetszik...maradok annál hogy a keresztnevén szólítom. Vártam rá, körül belül negyed órát, majd meguntam a várakozást és kimentem a suliból, amit ott láttam...na attól elállt a szavam...
*Zayn szemszöge*
Amikor nem voltam órákon, akkor terveztem hogy mit teszek Emilyvel, annak érdekében hogy kiengeszteljem. Kezdtem azt érezni hogy nem csak úgy tekintek rá, mint egy átlagos lányra akit csak megakarok baszni. Úgy éreztem Ő tetszik, tetszik hogy nem adja könnyen magát, bár látszik a mosolyán és a szemei csillogásán hogy Ő sem úgy tekint rám..mint másokra. Kint vártam rá a suli előtt, a főkapunál..sok-sok lufival a kezemben. Igen, ezeket intéztem. Oda mentem hozzá amikor láttam hogy csak áll csillogó szemekkel és néz, olyan gyönyörű volt. Ha tehettem volna nyomban megcsókolom. Hm, miért ne tehetném meg?
- Tetszenek? -tartottam neki a lufikat. Mosolyogva átvettem tőlem és szorosan átölelte a nyakam. Fura érzés volt, de mégis jó érzéssel töltött el. Átöleltem derekát, majd amikor elengedtük egymást. Végig simítottam egyik kipirult arcán, majd lassan közeledve felé megcsókoltam. Boldogsággal töltött el hogy viszonozta a csókot, ahogy éreztem ezt is komolyan gondolta. Elengedte az összes lufit, és mint egy nyálas romantikus filmben azok elrepültek, pfuj. Elváltam méz édes ajkaitól mosolyogva, kedvesen visszamosolygott rám.
-Szólhattál volna hogy jöjjek ki..mivel már 15 perce oda bent vártam arra hogy megjelenj..-mondta kicsit csalódottan, de mégis boldogság volt a hangjába, és a szemei is mosolyogtak. Fura, hogy valaki boldognak látszik mellettem.
- Bocsánat, meglepetést szerettem volna okozni. És most azt szeretném még kérdezni, hogy..hm..haza kísérhetlek? -mivel hevesen bólogatott ezért átkaroltam derekát és úgy mentünk a házukig. Közben kérdezgettük egymást, teljesen közömbös dolgokról. Dehát ha akarunk valamit egymástól...ezeket is tudnunk kell, nem? De. Mikor a házuk elé értünk elengedtük egymást.
-Emily, azt szeretném kérdezni, hogy holnap..eljönnél velem DisneyWorldbe? Mindent én fizetek...még a busz is. Mivel Londonban van a legközelebbi..de mindent én fizetek, rendben? Lehet hogy kicsit nyálasnak tűnik..de.. -néztem rá kisfiúsan.
-Igen, Persze hogy elmegyek veled! -mosolyogva átölelt- És nem kell mindent neked fizetned, Butus Malik. -folytatta mondatát, mire én felnevettem ahogy Ő is.
-Hm, oké. Akkor holnap reggel itt találkozunk. 8-ra ide jövök, és akkor az ahhoz legközelebbi busszal elmegyünk! -mosolyogtam rá.
-Rendben. Itt foglak várni. -mosolygott rám boldogan. Egy csókot nyomtam puha ajkaira majd hazamentem.
(...)
Otthon fura volt, nem basztattak a testvéreim. Komolyan, lehet hogy ez életem egyik legjobb napja. Lefürödtem majd kiültem az ablakomba és elszívtam egy cigit. Vacsora után ledőltem és írtam neki egy SMS-t.
"Jó Éjszakát, Királylány.. xx,Z"
2015. július 20., hétfő
2015. július 19., vasárnap
3.rész.
Hm, fura. 2 év és egy nap után újra itt...nem tudom hogy miért. DE nyár van, és unatkozom...kíváncsi vagyok hogy hogy fog menni ez az egész blogolás...de oké. Nehezen fog menni ez az egész.. Főleg hogy már nem is emlékszem hogy mit akartam... de vannak ötleteim..:)
Kezdjük..
*Zayn szemszöge*
Nem is tudom mi játszódott le a fejemben Hétfőn. Valahogy, elkezdett tetszeni Emily. Valahogyan elhittem hogy a tanár igazat mondott amikor azt mondta hogy összeillünk. És amit ma tettem, hogy megcsókoltam...azt sem tudom miért volt. Nem is tetszik igazán, csak szeretnék érezni magam körül valakit akit szeretek, de lehet hogy nem mellette. Több lány kell kipróbálnom ahhoz, hogy eldöntsem hogy, Emily az a lány akivel sokáig kibírnám. Vagy csak egy éjszakára...mint az eddigi legtöbb lányt. Miután megcsókoltam azt a lányt, vagyis Ő csókolt meg. Akinek még a nevét sem tudom..nem éreztem azt amit Emilynél. Emily más volt, Emily máshogy csókolt, de én Őt ugyan úgy csókoltam. Ő mégis érzett valami mást irántam. Bár nem értem hogyan, csak a nevemet tudja. a telefon számát azért kértem el mert, talán ha megismerem megtetszik. Bár nem szeretnék saját magammal járni. De talán megváltoztatjuk egymást. Bár nem fogom engedni hogy magam ellen fordítson..de lehetséges hogy adok neki egy esélyt. Bár nincs rá sok esély. De úgy éreztem bocsánatot kell kérnem.
-Emily! -szóltam hangosabban utána. De ő csak szaladt tovább. A lányra pillantottam, aki az ajkába harapva figyelt. Rámosolyogtam gúnyosan majd Emily után mentem akit már nem értem utol és nyomát sem láttam. Na fasza.-
(...)
Miután a csajjal, akinek utóbb kiderült hogy Becky a neve, elrendeztem a dolgokat. Khm, igen. De nem Ő lesz az akinél megállapodok. Nem is tetszik igazán, és az ágyban sem a legjobb. Tudom, kicsit fura de nálam ez sokat számít. Na, szóval miután befejeztem vele haza mentem. Nem hiányoztak a testvéreim. És én sem igazán nekik, úgy vettem észre. Már a ház előtt összefutottam velük, mivel Ők sokkal előbb hazaértek. Igazából, fejbe rúgtak a labdával. Szidtam volna az anyjukat, mikor rájöttem hogy ugyan az az anyánk...Ezért inkább bementem és az előszobában levettem magamról a cipőt és ledobtam a táskám. Mielőtt felmentem volna az én kis padlás szobámba magamhoz vettem valami kaját, mert az éhen halás legszélén voltam. Miközben felmentem a lépcsőn ettem a szendvicsemet. Ledőltem az ágyamra és majszoltam, közben pedig a mai napon gondolkoztam...
*Emily szemszöge*
Minden reggel elmentem otthonról, csak nem iskolába. Abba az erdőbe ahol kedden délután. Egész napokat töltöttem ott cigizve, egy nap elszívtam egy dobozzal. Esténként mentem haza, csak aludni. Nem igazán volt kedvem társaságra, ezért az ablakom alatt lévő fán másztam fel. Ashley rájött hogy nem iskolába járok. Ezért egyik éjjel átjött és elmeséltem neki mindent. Azt mondta reggel elvisz a suliba kocsival, hogy biztos legyen benne hogy oda megyek. Hát ez így is történt. Megvárta amíg beértem a suliba, úgy éreztem magam mint egy alsós kislány akit az anyukája visz iskolába és félve nézi hogy nem bántják-e amíg beér. Amikor beértem minden szem rám szegeződött. Hallottam ahogy azt suttogják hogy biztos drogelvonón voltam. Egyszer nyúltam eddig csak droghoz, azt is megbántam. Ugyanúgy megkaptam a lenézéseket és a röhögéseket. Bementem a termembe ahol az első órám volt. Körbenéztem a terembe, mindenki engem nézett..még Malik is. Aki talán kicsit mosolygott, vagy annak örült hogy itt vagyok vagy annak hogy nem látott sokáig és hogy most milyen ramatyul nézek ki a hosszú fekete bő pulcsimba és a fekete térdemen szakadt farmeromba plusz egy fekete bakancsba. Igazából, nagyon is tetszett ahogyan többször is végig nézett rajtam, talán kicsit el is pirultam ezért lehajtottam fejem így szőke hajam eltakarta az arcom. helyemhez mentem és leültem.
-Héj Királylány..-halottam oldalról édesen simogató hangját. Istenem, nem szabadna ilyeneket mondanom róla. Oda néztem. Barna szemei ismét magával ragadtak, Kezével megtámasztotta térdén állát és végig húzta hüvelyujját alsó ajkán. Édes istenem de szexi...-
- 1. Nem vagyok Királylány, és nem engedtem meg hogy becézz. - bár nagyon is tetszett - 2. Mit akarsz?
- Bocsánatot kérni. Tudom hogy bunkó dolog volt hogy megcsókoltalak és utána Beckyt...ugye Becky? -bólintottam egy aprót, amit nyilván észre vett mivel folytatta - és tényleg nagyon sajnálom, és úgy éreztem hogy neked én tetszem..és nem szeretném elkötelezni magam. De én is megkedveltelek, de nem szeretném hogy azt érezd hogy én veled akarok lenni...mert én még nem tudom. Új vagyok..és talán ismerkedjünk össze...sőt, szeretnék veled összeismerkedni. -megforgattam a szememet mikor befejeztem monológját.-
- Oké, ismerkedjünk össze...de ne hidd hogy ilyen könnyen megbocsájtok, Malik. - kacsintottam de elnevettem magam, mire Ő is felnevetett. Istenem, de édesen nevet. Emily..fejezd már be.-
- Rendben, akkor suli után találkozunk a főbejáratnál. -kacsintott és mikor bejött a tanár előre fordult. Elmosolyodtam, így még nagyobbnak tűntek szempillái. Komolya, még egy ábrándozás róla és lelövöm magam...-
Kezdjük..
*Zayn szemszöge*
Nem is tudom mi játszódott le a fejemben Hétfőn. Valahogy, elkezdett tetszeni Emily. Valahogyan elhittem hogy a tanár igazat mondott amikor azt mondta hogy összeillünk. És amit ma tettem, hogy megcsókoltam...azt sem tudom miért volt. Nem is tetszik igazán, csak szeretnék érezni magam körül valakit akit szeretek, de lehet hogy nem mellette. Több lány kell kipróbálnom ahhoz, hogy eldöntsem hogy, Emily az a lány akivel sokáig kibírnám. Vagy csak egy éjszakára...mint az eddigi legtöbb lányt. Miután megcsókoltam azt a lányt, vagyis Ő csókolt meg. Akinek még a nevét sem tudom..nem éreztem azt amit Emilynél. Emily más volt, Emily máshogy csókolt, de én Őt ugyan úgy csókoltam. Ő mégis érzett valami mást irántam. Bár nem értem hogyan, csak a nevemet tudja. a telefon számát azért kértem el mert, talán ha megismerem megtetszik. Bár nem szeretnék saját magammal járni. De talán megváltoztatjuk egymást. Bár nem fogom engedni hogy magam ellen fordítson..de lehetséges hogy adok neki egy esélyt. Bár nincs rá sok esély. De úgy éreztem bocsánatot kell kérnem.
-Emily! -szóltam hangosabban utána. De ő csak szaladt tovább. A lányra pillantottam, aki az ajkába harapva figyelt. Rámosolyogtam gúnyosan majd Emily után mentem akit már nem értem utol és nyomát sem láttam. Na fasza.-
(...)
Miután a csajjal, akinek utóbb kiderült hogy Becky a neve, elrendeztem a dolgokat. Khm, igen. De nem Ő lesz az akinél megállapodok. Nem is tetszik igazán, és az ágyban sem a legjobb. Tudom, kicsit fura de nálam ez sokat számít. Na, szóval miután befejeztem vele haza mentem. Nem hiányoztak a testvéreim. És én sem igazán nekik, úgy vettem észre. Már a ház előtt összefutottam velük, mivel Ők sokkal előbb hazaértek. Igazából, fejbe rúgtak a labdával. Szidtam volna az anyjukat, mikor rájöttem hogy ugyan az az anyánk...Ezért inkább bementem és az előszobában levettem magamról a cipőt és ledobtam a táskám. Mielőtt felmentem volna az én kis padlás szobámba magamhoz vettem valami kaját, mert az éhen halás legszélén voltam. Miközben felmentem a lépcsőn ettem a szendvicsemet. Ledőltem az ágyamra és majszoltam, közben pedig a mai napon gondolkoztam...
*Emily szemszöge*
Minden reggel elmentem otthonról, csak nem iskolába. Abba az erdőbe ahol kedden délután. Egész napokat töltöttem ott cigizve, egy nap elszívtam egy dobozzal. Esténként mentem haza, csak aludni. Nem igazán volt kedvem társaságra, ezért az ablakom alatt lévő fán másztam fel. Ashley rájött hogy nem iskolába járok. Ezért egyik éjjel átjött és elmeséltem neki mindent. Azt mondta reggel elvisz a suliba kocsival, hogy biztos legyen benne hogy oda megyek. Hát ez így is történt. Megvárta amíg beértem a suliba, úgy éreztem magam mint egy alsós kislány akit az anyukája visz iskolába és félve nézi hogy nem bántják-e amíg beér. Amikor beértem minden szem rám szegeződött. Hallottam ahogy azt suttogják hogy biztos drogelvonón voltam. Egyszer nyúltam eddig csak droghoz, azt is megbántam. Ugyanúgy megkaptam a lenézéseket és a röhögéseket. Bementem a termembe ahol az első órám volt. Körbenéztem a terembe, mindenki engem nézett..még Malik is. Aki talán kicsit mosolygott, vagy annak örült hogy itt vagyok vagy annak hogy nem látott sokáig és hogy most milyen ramatyul nézek ki a hosszú fekete bő pulcsimba és a fekete térdemen szakadt farmeromba plusz egy fekete bakancsba. Igazából, nagyon is tetszett ahogyan többször is végig nézett rajtam, talán kicsit el is pirultam ezért lehajtottam fejem így szőke hajam eltakarta az arcom. helyemhez mentem és leültem.
-Héj Királylány..-halottam oldalról édesen simogató hangját. Istenem, nem szabadna ilyeneket mondanom róla. Oda néztem. Barna szemei ismét magával ragadtak, Kezével megtámasztotta térdén állát és végig húzta hüvelyujját alsó ajkán. Édes istenem de szexi...-
- 1. Nem vagyok Királylány, és nem engedtem meg hogy becézz. - bár nagyon is tetszett - 2. Mit akarsz?
- Bocsánatot kérni. Tudom hogy bunkó dolog volt hogy megcsókoltalak és utána Beckyt...ugye Becky? -bólintottam egy aprót, amit nyilván észre vett mivel folytatta - és tényleg nagyon sajnálom, és úgy éreztem hogy neked én tetszem..és nem szeretném elkötelezni magam. De én is megkedveltelek, de nem szeretném hogy azt érezd hogy én veled akarok lenni...mert én még nem tudom. Új vagyok..és talán ismerkedjünk össze...sőt, szeretnék veled összeismerkedni. -megforgattam a szememet mikor befejeztem monológját.-
- Oké, ismerkedjünk össze...de ne hidd hogy ilyen könnyen megbocsájtok, Malik. - kacsintottam de elnevettem magam, mire Ő is felnevetett. Istenem, de édesen nevet. Emily..fejezd már be.-
- Rendben, akkor suli után találkozunk a főbejáratnál. -kacsintott és mikor bejött a tanár előre fordult. Elmosolyodtam, így még nagyobbnak tűntek szempillái. Komolya, még egy ábrándozás róla és lelövöm magam...-
2013. november 23., szombat
2.rész. Rohadj meg, Malik!
Sziasztook! Részecskét hoztam, Tőlem..Nektek! bocsi hogy ennyit késtem..mert tényleg nagyon sok volt. De nem volt ihlet sem, meg időm sem. De most itt van.. Jó olvasást!;)
~Második rész.~
Éjszaka folyamán Róla álmodtam. Mikor rám nézett, mikor hozzámért. Pillangók hada szállta meg a gyomromat, bizseregtem..mindenhol. Nem tudtam mi ez az érzés. Még soha nem éreztem ilyet. Talán ez a szerelem. És mi van akkor ha viszonzatlan a szerelem? Akkor, megint Én leszek a testvéreim szégyene?! Mert beadtam a derekam. És csak kihasználtak..?! És újra megaláznak mindenki előtt..És még Ashley is röhögni fog, hisz Őt még senki nem verte át..?! Mert Ő egy gyönyörű és tökéletes személyiség. Ahogy a többi testvérem is tökéletes. Jó, igaz hogy senki nem tökéletes..de nekem azok. Akár mennyiszer is bántottak. Tökéletesek nekem. Én mindig felnéztem rájuk, a fájdalmak ellenére is.
Mos először keltem fel mosolyogva az ágyamból. Egy azért, mert anyáék ma itthon lesznek. És mert láthatom Őt..
-Jó Reggelt, Tündérvirág! -hallottam egy kedves és nyugtató hangot. -
-Jó Reggel, Anyu! -nyitottam ki a szemem és nagyokat pislogtam hogy jobban lássak. Mikor már jól kitudtam venni arc vonásait átöleltem nyakát.- Annyira hiányoztál!
-Te is Nekem! -éreztem hangján ahogy mosolyog. Annyira régen láttam mosolyogni, elengedtem és mosolyogva ránéztem. Ahogyan magamat is régen láttam mosolyogni. Ritka pillanatok egyike. -
-Siess suliba! Délután családi program..-mosolygott és kiment a szobából. -
Magamra kaptam valami normális ruhát és lesiettem. Gyorsan bekaptam, a végre normális és finom reggelit. Számomra Anyu volt a legjobb szakács. Bármit is kellett csinálnia, istenire megcsinálta. Imádom a főztjeit. Majd nyomtam egy puszit Anyu és Apu arcára is és kilépve az ajtón egy hatalmas csapódással jeleztem hogy már nem vagyok otthon. Fejemre húztam a kapucnit és rágyújtottam.
7:45-re a suliba értem. Vagyis inkább, számomra a pokolba. Mivel a gyilkos pillantások ezen a napon is meg voltak. Csak egy jó emberre számíthattam. Ő nem más mint Zayn..vagyis Malik. Ő tegnap sem nézett rá úgy, mint aki meg akar ölni. Tőle kedves és érzelmes pillantásokat kaptam. Ahogyan ma is. Amint beléptem a terembe, ott ült a padban és engem bámult gyönyörű barna szemeivel. Azok a szemek tegnap megbabonáztak, a hosszú szempilláival és az egész lényével. Egyszerűen nincs rá más szó mint: Tökéletes. És Ő tényleg az.
-Szia..-mentem a mellette lévő padhoz, ami az Enyém és leültem.-
-Szia, Édes! -nézett rám és hajába túrt, mire elmosolyodtam és Ő viszonozta.-
-Figyelj csak, hát..már tegnap is megszerettem volna kérdezni. Vagyis elkérni.. a telefonszámodat..?!-nézett rám félénken.-
-Persze! -mosolyogva leírtam egy cetlire és oda nyújtottam. Majd Ő is megtette a saját számával és felém nyújtotta, amit el is fogadtam.-
Nem sokra rá a tanár is bejött és közölte, hogy holnap nem lesz iskola. Mert az összes tanár valami tovább képzésre megy. Hál' istennek. Első két óra osztályfőnöki volt..amin elaludtam. Utána egy irodalom egy matek és egy történelem. A legutolsó óra pedig informatika volt. Informatika órán, Malikot mellé ültették. Így érezhettem azt a mámorítóan csodálatos illatot, amit akartam közelről. Egy ölelés erejéig..vagy bármi..nekem mindegy hogy fáj-e vagy boldoggá tesz-e. Csak legyen a közelembe..mondjuk Én inkább a boldogságot választanám. De amilyen szerencsém van, úgyis csalódni fogok..
Órák után a cuccomat pakoltam össze és már kifelé tartottam a pokol kapuján mikor egy ismerős hangot hallottam magam mögött.
-Emily..várj..-megfordultam és ránéztem, nem számítottam rá hogy ilyen közel van. Ajkaink súrolták egymást ezért hátrébb léptem egy kicsit.-
-Igen? -néztem mosolyogva arcát.-
-Csak köszönni akartam...mivel..nem köszöntünk el..és hogy..haza kísérhetlek? Vagyis..szeretnéd? -nézett kisfiús bájával, mire csak bólintottam.-
-De hol vannak a cuccaid? Mármint..táska..?! -húztam fel egyik szemöldököm.-
-Ja, hát siettem. Hogy nehogy elmenj..ezért fent hagytam. -mosolygott még mindig.-
-Hát akkor..menj fel érte..-kuncogtam zavarodottságán.-
-Csak előbb még ez..-mosolygott és ajkai Enyémhez közeledtek, majd megcsókolt, amit Én is viszonoztam..majd mikor elváltunk egymástól összedörzsölte orrainkat.- Sietek! -beszaladt vissza a suliba.-
Mosolyogni tudtam csak, mikor eszembe jutott hogy bent felejtettem a töri füzetem az osztályban ezért felrohantam. Bárcsak ne tettem volna. A folyosón megláttam azt az embert, aki az előbb még az Én ajkaimat falta. Most meg az eggyel fiatalabb osztályú..VOLT barátnőmmel smároltak éppen..
-Rohadj meg, MALIK! -mondtam kicsit hangosabban, amit bizonyára meghallott mivel elvált a csajtól..de addigra Én elrohantam..zokogva..-
Otthon nem köszöntem, csak rohantam fel a szobámba és ledobtam cuccaim az ágyra. Majd a zsebembe süllyesztettem két pengét és a cigis dobozt, az ágyam melletti kis asztal fiókjából. És kiugorva az ablakomon elrohantam. Nem tudtam merre és hová megyek, csak mentem előre. Amerre a lábaim és a szívem húzott. Még világos volt, hála istennek. Egy erdőben találtam magam egy fa tövében állva, és várva a csodára..várva a jobb életre. Arra hogy valaki majd szívből szeret, és nem bánt, de a legfontosabb. Nem okoz csalódást és szeret. Szeret..szívből szeret. És örökké. Bár mindenki tudja, hogy semelyik szerelem nem tarthat örökké. Az elején még mindenki úgy van hogy: Hajjh, de szeretem. Jajj de szeretem. Így meg úgy.. de a van hogy már unják egymást. És az egyikük bevallja hogy megbánta. Akkor a másik személy..csak ül lesokkolva és folyni kezdenek a könnyek az arcáról.. és az a bizonyos személy ott hagyja..a lány vagy a férfi..bármit tehet már magával. Azt aki megbántotta nem érdekli, talál mást..elordítottam magamat:
-Gyűlölök mindenkit!-és a pengét végig húztam kezemen..-
~Második rész.~
Éjszaka folyamán Róla álmodtam. Mikor rám nézett, mikor hozzámért. Pillangók hada szállta meg a gyomromat, bizseregtem..mindenhol. Nem tudtam mi ez az érzés. Még soha nem éreztem ilyet. Talán ez a szerelem. És mi van akkor ha viszonzatlan a szerelem? Akkor, megint Én leszek a testvéreim szégyene?! Mert beadtam a derekam. És csak kihasználtak..?! És újra megaláznak mindenki előtt..És még Ashley is röhögni fog, hisz Őt még senki nem verte át..?! Mert Ő egy gyönyörű és tökéletes személyiség. Ahogy a többi testvérem is tökéletes. Jó, igaz hogy senki nem tökéletes..de nekem azok. Akár mennyiszer is bántottak. Tökéletesek nekem. Én mindig felnéztem rájuk, a fájdalmak ellenére is.
Mos először keltem fel mosolyogva az ágyamból. Egy azért, mert anyáék ma itthon lesznek. És mert láthatom Őt..
-Jó Reggelt, Tündérvirág! -hallottam egy kedves és nyugtató hangot. -
-Jó Reggel, Anyu! -nyitottam ki a szemem és nagyokat pislogtam hogy jobban lássak. Mikor már jól kitudtam venni arc vonásait átöleltem nyakát.- Annyira hiányoztál!
-Te is Nekem! -éreztem hangján ahogy mosolyog. Annyira régen láttam mosolyogni, elengedtem és mosolyogva ránéztem. Ahogyan magamat is régen láttam mosolyogni. Ritka pillanatok egyike. -
-Siess suliba! Délután családi program..-mosolygott és kiment a szobából. -
Magamra kaptam valami normális ruhát és lesiettem. Gyorsan bekaptam, a végre normális és finom reggelit. Számomra Anyu volt a legjobb szakács. Bármit is kellett csinálnia, istenire megcsinálta. Imádom a főztjeit. Majd nyomtam egy puszit Anyu és Apu arcára is és kilépve az ajtón egy hatalmas csapódással jeleztem hogy már nem vagyok otthon. Fejemre húztam a kapucnit és rágyújtottam.
7:45-re a suliba értem. Vagyis inkább, számomra a pokolba. Mivel a gyilkos pillantások ezen a napon is meg voltak. Csak egy jó emberre számíthattam. Ő nem más mint Zayn..vagyis Malik. Ő tegnap sem nézett rá úgy, mint aki meg akar ölni. Tőle kedves és érzelmes pillantásokat kaptam. Ahogyan ma is. Amint beléptem a terembe, ott ült a padban és engem bámult gyönyörű barna szemeivel. Azok a szemek tegnap megbabonáztak, a hosszú szempilláival és az egész lényével. Egyszerűen nincs rá más szó mint: Tökéletes. És Ő tényleg az.
-Szia, Édes! -nézett rám és hajába túrt, mire elmosolyodtam és Ő viszonozta.-
-Figyelj csak, hát..már tegnap is megszerettem volna kérdezni. Vagyis elkérni.. a telefonszámodat..?!-nézett rám félénken.-
-Persze! -mosolyogva leírtam egy cetlire és oda nyújtottam. Majd Ő is megtette a saját számával és felém nyújtotta, amit el is fogadtam.-
Nem sokra rá a tanár is bejött és közölte, hogy holnap nem lesz iskola. Mert az összes tanár valami tovább képzésre megy. Hál' istennek. Első két óra osztályfőnöki volt..amin elaludtam. Utána egy irodalom egy matek és egy történelem. A legutolsó óra pedig informatika volt. Informatika órán, Malikot mellé ültették. Így érezhettem azt a mámorítóan csodálatos illatot, amit akartam közelről. Egy ölelés erejéig..vagy bármi..nekem mindegy hogy fáj-e vagy boldoggá tesz-e. Csak legyen a közelembe..mondjuk Én inkább a boldogságot választanám. De amilyen szerencsém van, úgyis csalódni fogok..
Órák után a cuccomat pakoltam össze és már kifelé tartottam a pokol kapuján mikor egy ismerős hangot hallottam magam mögött.
-Emily..várj..-megfordultam és ránéztem, nem számítottam rá hogy ilyen közel van. Ajkaink súrolták egymást ezért hátrébb léptem egy kicsit.-
-Igen? -néztem mosolyogva arcát.-
-Csak köszönni akartam...mivel..nem köszöntünk el..és hogy..haza kísérhetlek? Vagyis..szeretnéd? -nézett kisfiús bájával, mire csak bólintottam.-
-De hol vannak a cuccaid? Mármint..táska..?! -húztam fel egyik szemöldököm.-
-Ja, hát siettem. Hogy nehogy elmenj..ezért fent hagytam. -mosolygott még mindig.-
-Hát akkor..menj fel érte..-kuncogtam zavarodottságán.-
-Csak előbb még ez..-mosolygott és ajkai Enyémhez közeledtek, majd megcsókolt, amit Én is viszonoztam..majd mikor elváltunk egymástól összedörzsölte orrainkat.- Sietek! -beszaladt vissza a suliba.-
Mosolyogni tudtam csak, mikor eszembe jutott hogy bent felejtettem a töri füzetem az osztályban ezért felrohantam. Bárcsak ne tettem volna. A folyosón megláttam azt az embert, aki az előbb még az Én ajkaimat falta. Most meg az eggyel fiatalabb osztályú..VOLT barátnőmmel smároltak éppen..
-Rohadj meg, MALIK! -mondtam kicsit hangosabban, amit bizonyára meghallott mivel elvált a csajtól..de addigra Én elrohantam..zokogva..-
Otthon nem köszöntem, csak rohantam fel a szobámba és ledobtam cuccaim az ágyra. Majd a zsebembe süllyesztettem két pengét és a cigis dobozt, az ágyam melletti kis asztal fiókjából. És kiugorva az ablakomon elrohantam. Nem tudtam merre és hová megyek, csak mentem előre. Amerre a lábaim és a szívem húzott. Még világos volt, hála istennek. Egy erdőben találtam magam egy fa tövében állva, és várva a csodára..várva a jobb életre. Arra hogy valaki majd szívből szeret, és nem bánt, de a legfontosabb. Nem okoz csalódást és szeret. Szeret..szívből szeret. És örökké. Bár mindenki tudja, hogy semelyik szerelem nem tarthat örökké. Az elején még mindenki úgy van hogy: Hajjh, de szeretem. Jajj de szeretem. Így meg úgy.. de a van hogy már unják egymást. És az egyikük bevallja hogy megbánta. Akkor a másik személy..csak ül lesokkolva és folyni kezdenek a könnyek az arcáról.. és az a bizonyos személy ott hagyja..a lány vagy a férfi..bármit tehet már magával. Azt aki megbántotta nem érdekli, talál mást..elordítottam magamat:
-Gyűlölök mindenkit!-és a pengét végig húztam kezemen..-
2013. augusztus 5., hétfő
FONTOS!
Sziasztook! Na hát csak annyi hogy.. Hétfőtől nem leszek itthon 9 napig, hál' istennek! Na és addigra nem tudnák megírni egy részt ezért viszek egy füzetet és mindennap írok bele. És mikor haza jövünk felrakom a részt! Jó hosszú lesz!;) Na csak ennyi..Puszii :*
2013. augusztus 2., péntek
1.Rész. Ez most komoly?
Sziasztok! Hát ez a nap is eljött. Megírtam az első részt! Nagy nehezen. Ki SZENVEDTEM magamból.
Jó olvasást!;)
~Első rész~
Hétfő reggel. Legrosszabb nap. Még egy hét kezdődik. Még egy hét a lenéző pillantásokból, a verekedésekből, az utálattól. De ennek is vége lesz. Majd kezdődik minden újra és újra. Nem tudtam. Már nem tudtam elviselni. De muszáj, erősnek mutatom magam. És erős is vagyok. Eltudnám máshogy képzelni az életem. De nem megy. Mert tudom hogy már soha nem lesz úgy. Csak azt nem értem miért? Miért Én? Miért engem választottak ki, kiközösítettnek. Miért engem utálnia fél világnak?
Szó szerint gurultam ki az ágyból, mikor drágalátos bátyám berontott a szobámba azzal a mondattal hogy:
-Szedd ki az ágyból a hátsó feled és lódulj meg az iskolába. -mondtam flegmán majd megfordult saját tengere körül és kilódult a szobából becsapva maga mögött az ajtót-
-Köszi, jól vagyok! -dörmögtem orrom alatt, majd felkeltem és bementem saját magam részére kialakított fürdőmbe elvégeztem reggeli feladataimat majd felkaptam magamra egy szokásos egyszínű fekete nadrágot és egy szürke szegecselt mellényt alá egy szintén fekete pólót. Vállamra dobtam táskámat majd kiszáguldottam szobámból le a lépcsőn. Be a konyhába magamhoz vettem egy pirítóst és elindultam kifelé egy nagy levegőt kifújva, hogy senkivel nem találkoztam testvéreim közül.
-Mi van Picuri? -hallottam egy hangot hátam mögül majd félve megfordultam és Austin-nal találtam magam szemben-
-Ömm..Jó-Jó Reggelt! -morogtam orrom alatt félve-
-Nyugi. Nem foglak bántani! -súgta fülembe majd elment-
Most mi van? Talán....Tuti NEM! -gondoltam bele az előbb történtekbe. Majd magamhoz vettem gördeszkám és elindultam az iskolába út közben megettem a kaját.
Mikor beértem a suliba már éreztem magamon a lenéző pillantásokat. Pedig még az osztályba sem értem be. Mi lesz ha már ott leszek? Beértem. Lenéző pillantások pipa. Röhögések rajtam pipa. De valami más volt. Valaki nem nézett. Nem tudtam ki volt az. Majd megláttam helyem mellett egy fiút. Egy fiút, aki..aki más volt mint a többiek. Mert Ő. Egyedül volt. Akárcsak Én. Megráztam fejem. Majd helyem felé indultam és leültem az egyik székre másikat pedig mellettem lévő székre dobtam.
-Na mi van nagy deszkás kiscsaaj? -lépett padom mellé a suli legidegesítőbb csaja-
-Most elmész innen, Kitty! -pillantottam rá-
-Mert ha nem? -ült fel padomra-
-Ne akard tudni! -vetettem rá még egy ideges pillantást- Húzzál már. Ne szennyezd itt a levegőt! -löktem le padomról-
-Mi folyik itt gyerekek? -lépett be a tanár-
-Emily lelökött a padról. Pedig hozzá sem szóltam. -állt fel a földről Kitty-
-De ez... -próbáltam tiltakozni de a tanár közbe szólt-
-Igazgatóiba. Most! -mondtam mire ökölbe szorított kézzel felálltam. Már a kilincset nyomtam volna le, mikor valaki megszólalt-
-Nem úgy volt! -hátra néztem és láttam hogy az új fiú az-
-Mr. Malik. Kérem üljön vissza a helyére. -szegezte rá tanár a tekintetét-
-Nem! -tiltakozott mire elmosolyodtam, még soha nem állt ki senki az igazamért- Neki van igaza! -mutatott rám-
-Maga lefizette? -nézett rá, mire én védekezés képen magam elé emeltem kezeimet-
-Nem! De végig itt voltam és láttam. És nem ő volt!
-Üljön le, Mr.Malik! Most vagy mehet az igazgatóiba.. -parancsolt rá tanár de ki állt az igazáért vagyis az igazam ért-
-Nem fogok leülni, mert neki van igaza! -fonta karba mellkasán kezeit 'Malik'-
-Akkor maga is!? Nyomás az igazgatóiba. Még egy olyan szörnyű diák mint Miss. Green. De Mr. Malik még rosszabb mert Ő fiú. Összeillenek.. -temette e szavak kíséretében tenyerébe kezeit Mrs. Shay. mire elkuncogtam magam-
Elindultunk, az igazgatói felé. Én már biztosan mentem előre. Míg Ő csak engem követett. Nem volt messze az igazgatói..de elgondolkoztam. Elgondolkoztam Mrs. Shay szavain. Összeillenek. Mi? Én és Malik? Nem mondom hogy nem tudnám elképzelni vele a jövőmet. Mert igenis eltudnám, de valahogy nem megy. Még csak most ismertem meg...sőt..még nem is ismerem. Annyit tudok róla hogy: Hasonlít rám és hogy Malik a neve...De milyen Malik? Elmosolyodtam.
-Khmm... -köszörülte meg torkát- Amúgy Zayn vagyok..Zayn Malik! -nézett rám, gyönyörű barna szemeivel amitől még a legridegebb jégkocka is kiolvadt volna.-
-Én Emily vagyok....Emily Green! -mosolyogtam mire ő is elvigyorodott-
-Ohh..minő meglepő, megint Miss. Green...megint a szokásos? És oda nézzenek az új fiú. Milyen bajba keverted? Második napján..
-Második? Hétfő van! -vágtam bizonyára hülye fejet, mert Malik elkezdett kuncogni. Malik..hmm..ez lesz a beceneve...-
-Tudjuk. De tegnap be kellett volna jönni reggel 10re hogy bemutassuk. De maga nem jelent meg! -magyarázott az igazgató-
-Ömm...korán volt!
-Figyeljenek. Mivel, most jó kedvemben vagyok. Megússzák az igazgatóit.
-Megússzuk? -esett le az állam-
-Igen!
-Szóval, semmi....Semmi jelentősége amit a tanár mondott? -kérdezte a mellettem álló fiú is-
-Semmi! Csak mert jó kedvemben vagyok! -mosolygott majd vissza ment az igazgatóiba-
-Ez az! -ugrottam fel, mire a barna szemű elmosolyodott-
Visszamentünk az osztályba. Bevágódtam a padba és Zayn is követte a példámat. Egész nap őt figyeltem fél szemmel. Néhány mozdulatán elmosolyodtam. Minden óra így telt. Majd fél négykor haza indultam. És otthon megint köszöntött a szörnyű életem. Próbáltam új bemenni hogy ne halljanak meg. De az a rohadt ajtó csikorgott..
-Hééj..Húgii! Téged vártalak! -állt elém Niall-
-Hagyj békén! -löktem arrébb majd próbáltam felrohanni a szobámba de kigáncsolt.- Chajjj... Ez most komoly?
-Igen Húgi, komoly! -gyűltek oda a többiek is-
-Hagyjatok már ki az életetekből! -ordítottam el magam majd eltaszítottam magam elől őket és felrohantam a lépcsőn-
-Ezt nem úszod meg, Em! -kiabált utána Zac-
Bezárkóztam kis szobámba. És ledobtam magam az ágyra. Megint elkezdtem gondolkozni...Mit vétettem ellenük? Miért kell mindennap sírva ébrednem? Miért bántanak? Kérdések, kérdések hátán. Minek kellett anyáéknak 19 évvel ezelőtt még egy gyermek? Hogy ne foglalkozzanak vele? Mert a többiekkel sem nagyon foglalkoznak, elhiszem felnőttek ők már...De akkor is. Ugyan olyan kisgyerekük maradunk örökre. Azt sem tudják mi van velem..velünk..nem tudják milyen vagyok. Nem tudják hogy félek a testvéreimtől. Nem tudják hogy néha-néha mikor már tényleg felhúznak a bátyáim rágyújtok. Igen! Cigizem. Nem tehetek róla, megnyugtat levezetem vele a feszültséget. De csak akkor hogyha tényleg nagyon de nagyon ideges vagyok. Én bármit megtennék hogy testvéreim szeressenek. De úgy érzem..nem igazán tudnék nekik megbocsájtani. Túl sok gyűlöletet keltettek bennem. A gyerekkori verések, és nem csináltam semmit. Nem tudtam miért vertek meg, nem ártottam nekik. Anyáék szerettek...ugyan úgy ahogyan őket. Nem volt kivétel. Ők is megkaptak mindent amit én... De talán majd most! Most, hogy itt van Malik. Talán lesz egy barátom. De őt nagyon megfogom becsülni. Nem fogom megbántani, nem fogok ellene tenni semmit....Csak Ő lesz nekem...vagy lehet hogy már van is?! Ahogyan ma kiállt mellettem. Kedves volt tőle. Úristen ezeket komolyan Én mondtam? Valakire azt mondtam hogy kedves? Én? Beteg vagyok? Kaptam homlokomhoz de nem volt semmi bajom...Felálltam ágyamról és kimentem a fürdőmbe. Lemostam magamról sminkem majd lefürödtem és vissza bújtam pihe-puha ágyamba. Magamra húztam a takarót és lehunytam szemem...De nem voltam álmos. Magamhoz vettem laptopom, és felléptem Twitterre. Láttam egy új nevet a kezdőlapon. Rákattintottam. És felfedeztem hogy Malik az. Nem mertem rákattintani hogy: Követés. De lehunytam szemem és rávittem az egeret és kattintottam. Gyorsan lecsuktam laptopom majd visszahelyeztem párnára a fejem és végre eltudtam aludni.
Ennyi fért bele mostanra. Előre is köszönöm hogy olvastok vagy csak fogjátok. Komizzatok. Új rész 4-6 nap vagy egy hét múlva jön. Nem tudom. Na pusszancs!:*
Jó olvasást!;)
~Első rész~
Hétfő reggel. Legrosszabb nap. Még egy hét kezdődik. Még egy hét a lenéző pillantásokból, a verekedésekből, az utálattól. De ennek is vége lesz. Majd kezdődik minden újra és újra. Nem tudtam. Már nem tudtam elviselni. De muszáj, erősnek mutatom magam. És erős is vagyok. Eltudnám máshogy képzelni az életem. De nem megy. Mert tudom hogy már soha nem lesz úgy. Csak azt nem értem miért? Miért Én? Miért engem választottak ki, kiközösítettnek. Miért engem utálnia fél világnak?
Szó szerint gurultam ki az ágyból, mikor drágalátos bátyám berontott a szobámba azzal a mondattal hogy:
-Szedd ki az ágyból a hátsó feled és lódulj meg az iskolába. -mondtam flegmán majd megfordult saját tengere körül és kilódult a szobából becsapva maga mögött az ajtót-
-Köszi, jól vagyok! -dörmögtem orrom alatt, majd felkeltem és bementem saját magam részére kialakított fürdőmbe elvégeztem reggeli feladataimat majd felkaptam magamra egy szokásos egyszínű fekete nadrágot és egy szürke szegecselt mellényt alá egy szintén fekete pólót. Vállamra dobtam táskámat majd kiszáguldottam szobámból le a lépcsőn. Be a konyhába magamhoz vettem egy pirítóst és elindultam kifelé egy nagy levegőt kifújva, hogy senkivel nem találkoztam testvéreim közül.
-Mi van Picuri? -hallottam egy hangot hátam mögül majd félve megfordultam és Austin-nal találtam magam szemben-
-Ömm..Jó-Jó Reggelt! -morogtam orrom alatt félve-
-Nyugi. Nem foglak bántani! -súgta fülembe majd elment-
Most mi van? Talán....Tuti NEM! -gondoltam bele az előbb történtekbe. Majd magamhoz vettem gördeszkám és elindultam az iskolába út közben megettem a kaját.
Mikor beértem a suliba már éreztem magamon a lenéző pillantásokat. Pedig még az osztályba sem értem be. Mi lesz ha már ott leszek? Beértem. Lenéző pillantások pipa. Röhögések rajtam pipa. De valami más volt. Valaki nem nézett. Nem tudtam ki volt az. Majd megláttam helyem mellett egy fiút. Egy fiút, aki..aki más volt mint a többiek. Mert Ő. Egyedül volt. Akárcsak Én. Megráztam fejem. Majd helyem felé indultam és leültem az egyik székre másikat pedig mellettem lévő székre dobtam.
-Na mi van nagy deszkás kiscsaaj? -lépett padom mellé a suli legidegesítőbb csaja-
-Most elmész innen, Kitty! -pillantottam rá-
-Mert ha nem? -ült fel padomra-
-Ne akard tudni! -vetettem rá még egy ideges pillantást- Húzzál már. Ne szennyezd itt a levegőt! -löktem le padomról-
-Mi folyik itt gyerekek? -lépett be a tanár-
-Emily lelökött a padról. Pedig hozzá sem szóltam. -állt fel a földről Kitty-
-De ez... -próbáltam tiltakozni de a tanár közbe szólt-
-Igazgatóiba. Most! -mondtam mire ökölbe szorított kézzel felálltam. Már a kilincset nyomtam volna le, mikor valaki megszólalt-
-Nem úgy volt! -hátra néztem és láttam hogy az új fiú az-
-Mr. Malik. Kérem üljön vissza a helyére. -szegezte rá tanár a tekintetét-
-Nem! -tiltakozott mire elmosolyodtam, még soha nem állt ki senki az igazamért- Neki van igaza! -mutatott rám-
-Maga lefizette? -nézett rá, mire én védekezés képen magam elé emeltem kezeimet-
-Nem! De végig itt voltam és láttam. És nem ő volt!
-Üljön le, Mr.Malik! Most vagy mehet az igazgatóiba.. -parancsolt rá tanár de ki állt az igazáért vagyis az igazam ért-
-Nem fogok leülni, mert neki van igaza! -fonta karba mellkasán kezeit 'Malik'-
-Akkor maga is!? Nyomás az igazgatóiba. Még egy olyan szörnyű diák mint Miss. Green. De Mr. Malik még rosszabb mert Ő fiú. Összeillenek.. -temette e szavak kíséretében tenyerébe kezeit Mrs. Shay. mire elkuncogtam magam-
Elindultunk, az igazgatói felé. Én már biztosan mentem előre. Míg Ő csak engem követett. Nem volt messze az igazgatói..de elgondolkoztam. Elgondolkoztam Mrs. Shay szavain. Összeillenek. Mi? Én és Malik? Nem mondom hogy nem tudnám elképzelni vele a jövőmet. Mert igenis eltudnám, de valahogy nem megy. Még csak most ismertem meg...sőt..még nem is ismerem. Annyit tudok róla hogy: Hasonlít rám és hogy Malik a neve...De milyen Malik? Elmosolyodtam.
-Khmm... -köszörülte meg torkát- Amúgy Zayn vagyok..Zayn Malik! -nézett rám, gyönyörű barna szemeivel amitől még a legridegebb jégkocka is kiolvadt volna.-
-Én Emily vagyok....Emily Green! -mosolyogtam mire ő is elvigyorodott-
-Ohh..minő meglepő, megint Miss. Green...megint a szokásos? És oda nézzenek az új fiú. Milyen bajba keverted? Második napján..
-Második? Hétfő van! -vágtam bizonyára hülye fejet, mert Malik elkezdett kuncogni. Malik..hmm..ez lesz a beceneve...-
-Tudjuk. De tegnap be kellett volna jönni reggel 10re hogy bemutassuk. De maga nem jelent meg! -magyarázott az igazgató-
-Ömm...korán volt!
-Figyeljenek. Mivel, most jó kedvemben vagyok. Megússzák az igazgatóit.
-Megússzuk? -esett le az állam-
-Igen!
-Szóval, semmi....Semmi jelentősége amit a tanár mondott? -kérdezte a mellettem álló fiú is-
-Semmi! Csak mert jó kedvemben vagyok! -mosolygott majd vissza ment az igazgatóiba-
-Ez az! -ugrottam fel, mire a barna szemű elmosolyodott-
Visszamentünk az osztályba. Bevágódtam a padba és Zayn is követte a példámat. Egész nap őt figyeltem fél szemmel. Néhány mozdulatán elmosolyodtam. Minden óra így telt. Majd fél négykor haza indultam. És otthon megint köszöntött a szörnyű életem. Próbáltam új bemenni hogy ne halljanak meg. De az a rohadt ajtó csikorgott..
-Hééj..Húgii! Téged vártalak! -állt elém Niall-
-Hagyj békén! -löktem arrébb majd próbáltam felrohanni a szobámba de kigáncsolt.- Chajjj... Ez most komoly?
-Igen Húgi, komoly! -gyűltek oda a többiek is-
-Hagyjatok már ki az életetekből! -ordítottam el magam majd eltaszítottam magam elől őket és felrohantam a lépcsőn-
-Ezt nem úszod meg, Em! -kiabált utána Zac-
Bezárkóztam kis szobámba. És ledobtam magam az ágyra. Megint elkezdtem gondolkozni...Mit vétettem ellenük? Miért kell mindennap sírva ébrednem? Miért bántanak? Kérdések, kérdések hátán. Minek kellett anyáéknak 19 évvel ezelőtt még egy gyermek? Hogy ne foglalkozzanak vele? Mert a többiekkel sem nagyon foglalkoznak, elhiszem felnőttek ők már...De akkor is. Ugyan olyan kisgyerekük maradunk örökre. Azt sem tudják mi van velem..velünk..nem tudják milyen vagyok. Nem tudják hogy félek a testvéreimtől. Nem tudják hogy néha-néha mikor már tényleg felhúznak a bátyáim rágyújtok. Igen! Cigizem. Nem tehetek róla, megnyugtat levezetem vele a feszültséget. De csak akkor hogyha tényleg nagyon de nagyon ideges vagyok. Én bármit megtennék hogy testvéreim szeressenek. De úgy érzem..nem igazán tudnék nekik megbocsájtani. Túl sok gyűlöletet keltettek bennem. A gyerekkori verések, és nem csináltam semmit. Nem tudtam miért vertek meg, nem ártottam nekik. Anyáék szerettek...ugyan úgy ahogyan őket. Nem volt kivétel. Ők is megkaptak mindent amit én... De talán majd most! Most, hogy itt van Malik. Talán lesz egy barátom. De őt nagyon megfogom becsülni. Nem fogom megbántani, nem fogok ellene tenni semmit....Csak Ő lesz nekem...vagy lehet hogy már van is?! Ahogyan ma kiállt mellettem. Kedves volt tőle. Úristen ezeket komolyan Én mondtam? Valakire azt mondtam hogy kedves? Én? Beteg vagyok? Kaptam homlokomhoz de nem volt semmi bajom...Felálltam ágyamról és kimentem a fürdőmbe. Lemostam magamról sminkem majd lefürödtem és vissza bújtam pihe-puha ágyamba. Magamra húztam a takarót és lehunytam szemem...De nem voltam álmos. Magamhoz vettem laptopom, és felléptem Twitterre. Láttam egy új nevet a kezdőlapon. Rákattintottam. És felfedeztem hogy Malik az. Nem mertem rákattintani hogy: Követés. De lehunytam szemem és rávittem az egeret és kattintottam. Gyorsan lecsuktam laptopom majd visszahelyeztem párnára a fejem és végre eltudtam aludni.
Ennyi fért bele mostanra. Előre is köszönöm hogy olvastok vagy csak fogjátok. Komizzatok. Új rész 4-6 nap vagy egy hét múlva jön. Nem tudom. Na pusszancs!:*
2013. július 19., péntek
Szereplők!
Sziasztook! Meghoztam a szereplőket! És wow*-* még csak perológus volt és már 30 oldalmegjelenítés. Köszönöm. Bocsi hogy tegnap nem volt új rész csak 10 pulykát és 10 csirkét vágtunk xd :S (Nem tudom ezt miért írtam le!! ) Na de itt vannak a szereplők! Ja és van olyan szereplő akinek nem a rendes életkorát adom meg!;)
Louis és Harry Malik: Zayn testvérei. Louis 21 míg Harry 20 éves. Mivel Zaynee a legkisebb testvérük, minden esetben őt szeretnék csesztetni. De a legifjabb ezt nem hagyja és kiáll ellenük.
Liam és Niall Green: Ők Emily bátyjai. Niall 20 és Liam is szintén 20 éves. Két húguk van. Nagy részben ugyan olyanok mint Loui és Hazz. De Emily szembeszáll velük.
Zac Green: Ő szintén Emily bátyja. Ő 21 éves. Színészi karrierjén dolgozik ezért csak az első pár részben lesz benne...
Austin és Justin Green: Emily bátyjai. Ők énekesi karriert szeretnének. Ezért őket sem kell annyira bemutatnom. Austin 19 Justin 20 éves. Ők is csak az első pár részben lesznek benne.
Taylor Green: 21 éves. Zac iker testvére. Ezért ő is színészi pályára kerül. Vagyis már került is mivel egy mellékszereplőt játszott egy filmben vagyis előadásban. Ő is csak első pár részben fog szerepelni.
Ashley Green: Minden esetben megvédi ha teheti húgát. De húga erről mit sem sejt. Ő 20 éves. Péntek éjszakánként átlopódzik húga kis szobájába és beszélgetnek. Mert amúgy ő is ugyan úgy bánik húgával mint bátyjai. De Emily ezt megérti nem szeretnék hogy nővérét is kitaszítsák a világból....
Zayn Malik: A rossz fiú. Akivel bátyjai úgy bántak mint a kutyával. De már nem törődik vele. Egyszer Hazzával úgy összeverekedett hogy keze bánta. Harry eltörte a kezét. Szülei nem igen törődtek vele. Zayn a cigarettával megnyugszik. Ő sem tudja miért de az segíts átsegíteni a nehéz időkön egészen addig a napig mikor egy lány fog neki segíteni,de akkor sem teszi le a cigit. Amúgy Ő 19 éves.
Emily Green: 19 éves. Kívülről szép mosolyú életvidám lány VOLT! Míg egy nap be nem ment az iskolába és a suli egész folyosója,még osztály terme is ki volt plakátolva egy képpel és egy felirattal. Melyről csak családja tudott egészen addig napig. Egyben biztos volt bátyjai tették ezt. Attól a naptól kezdve nem voltak barátai. Egyedül volt. Egészen egy bizonyos hétfő reggelig mikor meglátott egy srácot, ki megtetszett neki és rájöttek ugyan az az életük....Nagyon hasonítanak egymásra és segíteni fognak egymásnak.Emilynek könnyen ment a változás de Zayn-nek nem...
Na ennyi lett volna a szereplők. Remélem tetszettek. Nem tudom mikor lesz első rész. Ma vagy holnap. Sietek vele.Megígérem. Komikat is kérek !! Köszipuszi..! :*
Na ennyi lett volna a szereplők. Remélem tetszettek. Nem tudom mikor lesz első rész. Ma vagy holnap. Sietek vele.Megígérem. Komikat is kérek !! Köszipuszi..! :*
2013. július 18., csütörtök
Perológus.
Sziasztok. Na jó. Én teljesen nem vagyok normális. De nem érdekel. Ez a blog ötlet viszonylag jónak sikerült és sokan olvasnák. Ezért itt a perológus. És ha minden igaz délután jönnek a szereplők.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)